A Fényes vendéglő rövid története

     A dualizmus korában elindult fejlődés egyik látványos következménye volt a színvonalas szórakozóhelyek megjelenése.

     Székelyudvarhelyen a fontosabb éttermek a XIX. század végén, és a XX. század elején jelentek meg: Budapest szálloda és Kávéház, Koronkay étterme (a Fényes elődje), Szabó Károly étterme, Ferenczy vendéglője voltak a látogatott helyek nevei.

     A Fényes vendéglő egyik a múlt századforduló fontos székelyudvarhelyi éttermei között, de az egyetlen közülük, amelyik "túlélte" a többit, így ma a helység legtöbb hagyománnyal rendelkező vendéglátója. Az első reklámja 1900-ból való, ebből derül ki, hogy akkor Koronkay József özvegye volt a tulajdonos, aki a vendéglőt a sörkerttel együtt eladta Solymossy Lajosnak, akitől Sándor István bérelte. Sándor kiválóan átérezte az alaptörvényt: a kínálat és kereslet viszonyát. Bátor üzleti fogásokkal próbálta megszerezni a legfontosabbat: a vendégek bizalmát. Halestélyeket szervezett, jó minőségéről volt híres a konyhája és borpincéje is. Sőt sokszor előadásokat szervezett, nála lépett föl korának híres színháza, a Kisfaludy-társulat. A Magyar Királyi Honvédzenekar 1902-es fellépése is sokáig emlékezetes maradt a székelyudvarhelyiek számára.

     Sajnos mégsem sikerült neki a felszínen maradni, betegsége miatt a vendéglő átengedésére kényszerült: az általa Hungáriának nevezett éttermet 1908-ban Barkóczy Albert vette át. A Fényes vendéglőt az idősebb udvarhelyiek közül sokan még ma is Barkóczy-étteremnek hívják.

     A vendéglő a két világháború között is megőrizte színvonalát, hiszen Barkóczy - elődjéhez hasonlóan - a minőségi kiszolgálást látta a legfontosabbnak. Ezért igazi közösségi hellyé vált, itt tartotta összejöveteleit a Polgári Önképzőkör és sokszor itt lépett föl a Székely Dalegylet. Ez a két társaság vásárolta meg 1942-ben a vendéglőt 75,000 pengőért, és ők szenvedték meg az államosítást is.

     A Fényes név 1947-ben került az étterem és sörkert homlokzatára.